Néhány perce felhívtak egy telefonszámról a Momentum párt képviseletének nevében, mondván: június kilencedikén szavazzak rájuk például azért, hogy meg legyen engedve az eutanázia, vagy épp legyen tér a meleg párkapcsolatoknak.
Én illedelmesen, mert ilyen jól neveltek kiskoromban, 🙂 végighallgattam a hölgy mondanivalóját, majd letettem a telefont. Aztán billentyűzetet ragadtam.
Van véleményem erről az egész szavazás, politika dologról. A fentebbi ürügy pedig okot adott rá, hogy kulturált módon közzé tegyem, mit gondolok erről.
Kezdetnek említsük most csak azt a két okot, amit a Momentum párt mellett kampányoló személy mondott, hogy miért szavazzak rájuk.
Eutanázia
Alapvetően úgy vagyok vele, hogy az élet érték. A maga egyedi, megismételhetetlen módján mindenki hozzátesz a világhoz, legyen az jó, vagy rossz.
Viszont ha valaki úgy érzi, hogy számára már elég volt, pontot tenne a saját történetének végére, szerintem ezt meg kellene engedni.
Elfogadom, ha nem értesz velem egyet, de mielőtt ítélkeznél felettem, próbálj belegondolni egy olyan ember helyzetébe, aki nem szeretne már élni.
Tudom, nehéz, szinte egyenlő a lehetetlennel. Előbb képzelnéd bele magad bármilyen más helyzetbe, mint egy ilyen nagy horderejű döntés meghozatalába.
Segítségképp mesélek egy történetet, ami velem esett meg.
Az exbarátnőm gyengénlátó, és amíg vele voltam, nem egyszer mondtam, hogy milyen jó neki. Könnyebben tud közlekedni, meg tulajdonképp élni.
Próbált vigasztalni, de hát nyilván teljesen azt, hogy látássérült vagyok, soha nem fogom tudni elfogadni, és nem is kell, ha látni akarok. Márpedig nekem ez minden vágyam.
És, amikor még a kapcsolatunk közben dolgozni kezdtem, a munkahelyemen megismerkedtem egy nagyon értelmes kolléganőmmel. Napi szinten szoktam vele beszélgetni mindenféléről, mivel ugyanabba a suliba járt, ahová én.
De sajnos mozgássérült, ezért mindig az amúgy már idős anyukája segít neki bejönni a melóba. Meg úgy folyton mellette kell, hogy legyen, ha bárhová menne, ugyanis egyedül sehová nem tud menni.
Ja, azt kihagytam még, hogy látássérült. Szellemileg normális, tudja, hogy mi van vele meg a világban, viszont nem látja szemmel a körülötte lévő környezetet, és még csak menni se tud benne.
Az élet talál rá módot, hogy csesszen ki az emberrel, igaz-e?
Szóval átértékeltem a helyzetemet. Rájöttem, hogy nekem nincs jogom pofázni, mert gyakorlatilag a látáshiányom szinte mintha nem is lenne. Oda megyek, és azt csinálok, amit akarok.
Ha viszont egy a kolléganőmhöz hasonló állapotú embernek meghal a segítője, és senki nem vállalja, ezért egy otthonba kerül, de még mindig teljesen normális, igen.
Támogatnám, hogy hadd legyen joga a saját élete lezárásához.
Nem gondolom, hogy helytálló egy ilyen szituban az a mentalitás, hogy „az élet érték”, mert ez tényleg az a pont, amikor már mondhatjuk, hogy nincs értelme élni.
Fel lehet vetni a filozófiai kérdést, hogy aki végrehajtja az eutanáziát, az nem gyilkos-e, lévén életet vesz el.
Jogos, mivel életet adunk, így lesznek a gyerekek. De akkor el már nem vehetünk? A rövid válasz az lenne, hogy nem, azonban az eutanázia mégis ez, hiába, hogy akivel megteszik, ő beleegyezik. Úgyhogy nem egyszerű ez.
A melegek elfogadása
Vannak meleg ismerőseim, és nincs velük problémám.
Szóval a véleményem az, hogy amíg nem akarnak rám, mint férfira rámmászni más férfiak, és együtt lenni velem az akaratom ellenére, addig engem nem zavar, hogy egy férfi a saját neméhez vonzódik.
A nézetem persze nem egyenlő azzal, hogy nyilvánosan lehet csókolózni, a további dolgokról már nem is beszélve. Ezt a hetero párkapcsolatoknál is nem az, hogy elítélem, de nem szeretem, amikor egy fiú és egy lány nyilvánosan nyalják-falják egymást.
Tudom, hogy boldogok, én is voltam már így, és jó, nagyon vérpezsdítő, meg minden. De nem csak ők léteznek a világon, még ha ők abban a pillanatban úgy is érzik.
Véleményem magáról a szavazásról
A bejegyzés elején feltettem a kérdést, miszerint: a választásokkor kell-e szavazni?
Részemről? Nem. Azt is elmagyarázom, hogy miért. Azért, mert azzal, hogy valamelyik pártra teszed le a voksod, csak azt döntöd el, hogy ki szívasson jobban, meg hogy kinek a zsebére dolgozol.
Utóbbi érv nyilván egy ilyen nagy hatalom esetén magától értetődő, hogy aki birtokolja, kicsit-nagyon a rossz útra téved, még ha annak előtte talpig becsületes is volt.
Az emberi kapzsiság a körülötte lévő emberek kárára, hát na.Ez már csak ilyen.
Visszatérve arra, hogy én még miért nem szavazok. Ha már kapzsiság, meg valamit valamiért. Az én fizetésem nem lesz több, a munkám nem lesz jobb, albérletet, a lakásról már nem is beszélve nem fogok kapni attól függetlenül, hogy kire szavazok.
Bevallom nektek, nem is politizálok. Amit leírtam fentebb néhány sorban, ezt gondolom erről az egészről.
Az van, hogy kis hazánkban – elvileg az USA-val ellentétben, nem lehet normálisan megbeszélni azt, hogy ki mit gondol a politikában. Ha már nem arra szavazol, mint a beszélgetőpartnered, akkor te vagy a létező legrosszabb ember.
Láttam már az iskolában tanárt, aki emiatt megutált egy diákot.
De olyan is előfordult velem, hogy épp kimentem a közelemben lévő pékségbe, és hallottam, hogy egy civil konkrétan megtámadott egy rendőrt, amiért annak nem egyezett a nézete az átlag személlyel.
Ez szomorú, és egyben felháborító. Mindenesetre ha te úgy érzed, hogy bármelyik oldalt képviselő párt ra szavaznod kell, hát tedd azt, én nem tartalak vissza.
Ami viszont biztos, az az, hogy találok rá módot, hogy ne tudjanak engem ismeretlen számról ilyenekkel kapcsolatban hívni, mert az elmúlt hetekben többször is volt már ilyen.